Darabokra szaggatott magyar irodalom
Elek Tibor újabb kötete előző könyve, a Fényben és árnyékban folytatásaként az elmúlt három évben született kritikáiból, tanulmányaiból, illetve a kortárs magyar irodalom neves képviselőivel készült interjúiból állt össze. Kritikusi ars poeticája az, hogy áthidalja az írók és olvasók között manapság egyre nagyobbá váló szakadékot. A jelen kötet alcíme egyértelműen kifejezi a szerző alapállását. A magyar irodalmat egy olyan darabokra szaggatott egészként fogja föl, amelyet nem lehet és nem is érdemes valamiféle mesterséges egységbe szorítani, de az értelmezői megközelítés számára igenis kibontakozhat valamiféle látens harmónia. Erre utal a gondosan összeállított kötet zenei kompozíciója is.
Az első tétel a nyitányt követően először a hosszan elnyúló prózai futamokkal (kortárs próza), majd a rövidebb lírai dallamokkal (kortárs líra) folytatódik, ezt követi az újrajátszás (újra kiadott, aktuálissá vált huszadik századi klasszikusok), végül e rész crescendójaként hangzanak fel a kritikus akkordok. A második tétel duettjei a különféle kettősségeket elemzi, míg a kánon és a kóda interjúkat tartalmaz.