A Korjellemzõ magyar próza című sorozat ezen részében Jókai Anna két szépirodalmi regényét olvashatjuk.
Az együttlét
Ameli Ladár, harminchárom éves fiatalember, ideiglenesen ablakpucoló, a huszonnyolcas villamoson zötykölődve vágyait, múltját idézi; tervez. A hosszú úton – másokkal elkerülhetetlen kölcsönhatásban – gondolkodik. Temetésre megy. Barátját, az afrikai Argil Drallát temetik: az ő sorsát is újraéli.
Jákob lajtorjája
Jókai Anna Jákob lajtorjája címmel rendhagyó, különleges szerkezetű és sugallatú új regénnyel lepte meg az irodalmat. A feszült, izgalmas cselekménysort olykor-olykor megszakítva mintegy „kényszeríti” olvasóját az elvontabb meditációra, hogy azután ellenállhatatlan erővel sodorja tovább hőseinek, a színész-ügyész „emberpárnak” történetében. Kétféle stílus szerves ötvözete valósul meg a regényben, egyik a másikat mintegy átvilágítja, s a kettő egymást feltételezi.
Jelenben játszódó fantasztikus regény, reális élethelyzetekkel? A megszenvedett társkapcsolatok elemzése? Egy kétségbeesett szerelem kudarca vagy magasabb fokra emelt győzelme? A színészvilág illúziótlan ábrázolása? A bűn és büntetés lélektani csapdái?
Sajátos költői létértelmezés, mindennapjaink társadalmi, erkölcsi gondjaiban eligazító szándékkal? Talán mindez együtt – de az olvasó szabadsága, érzékenysége dönti el végül, mit olvasott. „Aki járja a hágcsót a huzatos létben, nyeresége lesz, ha jobbjával kapaszkodva baljában másokat emelni marad erő, lába pedig senkit nem taszít lejjebb…”
Mezey Katalin