Az első számú közellenség

Jelenleg majd húszezer ember ül börtönben Magyarországon. Az elítéltek egy másik világba kerülnek, amelynek saját szabályrendszere és értékrendje van. A legtöbbeknek pokolian nehéz alkalmazkodni, de akadnak olyanok is, akik otthonosabban mozognak a rácsok mögött, mint a külvilágban. Dodi az utóbbi típusba tartozik. Arabok és az őrök élő legendaként tekintenek rá az ország összes börtönében. Legtöbbször rablásért, betörésért csukták le, és ő minden lehetséges alkalommal megpróbálkozott a szökéssel. Egy fegyveres postarablás után nevezték ki az őt üldöző rendőrök "az első számú közellenségnek".
Havas Henrik hónapokon keresztül interjúzott vele. Dodi mesélt neki gyerekkoráról, a bűncselekményekről, a börtönéletről, a szökési kísérletekről.
A könyv betekintést enged a bűnelkövetés lélektanába, az igazságszolgáltatási rendszer problémáiba valamint új szemszögből mutatja be a rendszerváltáskori Magyarország történetét.

TARTALOM

Előszó 5
1.
Tudomásul kell venni: a hősöknek, a katonáknak, a veszélyes dolgokkal foglalkozó tudósoknak, a kutatóknak, és hát nekünk, bűnözőknek isjó barátunk a félelem.
Mindig időben jelez. Hogy felkészülten nézzünk szembe az elénk tornyosuló feladatokkal, a veszélyekkel. 7
2.
Néztem ezt a szőke nőt, aki igazából nagyon tetszett nekem. Nem mint nő, ahhoz túl kicsi voltam, talán hatéves. Azt képzeltem, hogy ő az én anyukám. Láttam,
ahogy a kisgyerekeivel játszik, hallottam a gyöngyöző kacagásukat, a kis sikolyaikat Talicskázott a kis lábaikkal, gyömöszölte őket, hagyta magát lebirkózni. Ez annyira
szimpatikus volt nekem, annyira szerettem volna, ha nekem lett volna ilyen anyukám, aki így játszik velem. 24
3.
Apám nem arra tanított, hogy üssem az embereket, sőt, az ellenkezőjét mondta mindig, hogy indokolatlanul senkit ne bánts, ne alázz, ne szégyeníts meg. Viszont aki
téged bánt, molesztál, föléd akar kerekedni vagy meg akar alázni, azt tanítsd móresre, verd szanaszéjjel. 36
4.
Nem volt senki, akinek elmondhattam volna, hogy mit gondolok Akivel megoszthattam volna az érzéseimet. Nem volt egy idősebb fiú vagy lány mellettem, egy felnőtt, egy nagybácsi, akivel el tudtam volna beszélgetni a lelki gondjaimról így aztán magamba zárkóztam. Sohasem éreztem magam annyira egyedül, mint ebben az időszakban. 42
5.
Móni a tükör előtt állt, fésülgette a hosszú haját, és kérdezte, hogy mit olvasok. Én összecsaptam a könyvet, nem akartam neki megmutatni. Birkózás lett a vége. Csak később tudtam meg, hogy 24 éves volt Én meg csak 13. 54
6.
A továbbszállítás előtt megpróbálták velünk elhitetni, hogy milyen fasza helyre kerülünk. De pontosan tudtuk, hogy egy nagy rakás szar, ami ránk vár. A Daráló volt
Magyarország legkeményebb fiú-nevelőintézete. 66
7.
Leültem a húsz nap szigorítottat. A fegyelmi büntetések közül ez volt a legsúlyosabb, még a fogdánál és a sötétzárkánál is keményebbnek számított. Bár a sötétzárkában egész nap sötét volt, de ott legalább mindennap kapott enni az ember. 95
8. Összevissza vertük ezeket, amíg végül elkezdtek menekülni: rájöttek; hogy rossz lóra tettek Utánuk akartam menni, hogy amelyiket még utolérjük futás közben, azt
lecsapjuk De jöttek a rendőrök, menekülnünk kellett. 108
9.
Kurva kegyetlen munka volt, kiszívta minden erőmet, és elvette minden életkedvemet Rájöttem arra, hogy aki sokat dolgozik, az nem ér rá pénzt keresni Egyszer csak
elhajítottam a lapátot, és azt mondtam: nekem ebből elegem volt, nem csinálom tovább. 125
10.
Azr a férget pedig, aki földobott bennünket, S.-re vitték. Az első dolgom az volt, hogy ment a börtönpostával az üzenet, hogy gépeljék szét, verjék szanaszéjjel ezt a gyökeret, tegyék asszonnyá, alázzák meg, kínozzák egész végig, amíg bent lesz, nyugta ne legyen, egy szabad perce sem. 138
11.
Pakolj össze, ez volt az utolsó, soha többet nem akarlak látni, köztünk mindennek vége. Már régóta terveztem, csak nagyon nehéz volt kimondani. Hogy megszakítom
vele a kapcsolatot, hogy nem akarok tőle ebben a rohadt életben már semmit se. Mikor elment, mintha kést szúrtak volna a szívembe. 144
12.
Szóltam neki, hogy na, fölkészültél? Azt felelte: föl. Csak előbb mondd el, hogy fogod csinálni. Mondtam, hogy kurva egyszerű. Itt vannak az új zsilettpengék. Elkötjük
a karodat, és itt meg itt fogom majd fölvágni az eredet. Ha majd elkezdesz vérezni, ne fröcsköld nekem itt mindenre szét a vért, mert ha téged elvisznek, arra is gondoljál, hogy takarítani majd nekem kell, baszd meg. 150
13.
A haverjaim el voltak ájulva. Kérdezgették, hogy a faszomba jöttél te rá ezekre a dolgokra?! Azt válaszoltam: ha sokáig egy helyen van az ember, idővel hihetetlen
mennyiségű információ birtokába jut, és ha ezeket okosan rendszerezi, a javára tud fordítani mindent. Ezt nem csak az üzletre értem: az őrök, nevelők kiismerése is 
információ, és aki ennek a birtokában van, annak hatalom van a kezében. 164
14.
Nagyon sokszor álmodtam a Ricsivel. Morfondíroztam azon, hogy miért, miképpen siklott ki az élete. Mindig arra jutottam, hogy elég komoly a hasonlóság kettőnk
között. Féltem, hogy úgy járok, mint ő, és én is akasztófán végzem, mert ha elszabadulnak az indulataim, akár én is képes lehetek hasonló ámokfutásra. 179
15.
Ez a nyolc év nagyon mély nyomokat hagyott bennem. A börtönben nem is éreztem annyira a súlyát, csak amikor kijöttem. Óriásit változott a világ, minden olyan más lett. Kurvára mellbe vágott, amikor a szomszéd kisgyerek először csókolommal köszönt. Bassza meg, mi történt itt? Nem is olyan régen még én is gyerek voltam, és ugyanitt szaladgáltam! 183
16.
Nekem kurvára tetszett, ahogy az Igor a csajt megbüntette. Sok esetben csak a manust szokták elverni, a kurvának meg megbocsátanak. Pedig valljuk be, a pasi általában nem hibás, mert a csajok gyakran azt kamuzzák, hogy egyedül élnek, meg már nincs közöttük semmi a csávójukkal, meg a faszom tudja. 192
17.
Mondta, hogy csinálnunk kellene valamit, van is egy csomó ötlete. Az az igazság, hogy hazafelé jövet a Holdudvarból volt egy-két ilyen strenkem, de azon kívül még semmit nem csináltam, és valahogy nem is akarózik, válaszoltam. Nem akarok én már visszamenni, bőven elég volt az a nyolc év, nagyon lemerített. 206
18.
De hogy honnan a faszomból tudhatnak ők a rablásról?! Arról senki nem tudott, csak mi hárman. Valamelyik eldumálta a dolgokat. A Colosra abszolút nem gyanakodtam, akkor, bassza meg, a Málhás köpött. Ez a győri dolog és a rablás, az együtt tíz-tizenöt év. A kurva anyját, nekem most már száz százalékra meg kell innen szöknöm. 206
19.
Valamikor tél vége fele jártunk, még nagyon hideg volt. Mindenféleképpen szereznem kellett egy kocsit, mert egyrészt azzal gyorsabban tudok mozogni másrészt tudok aludni is benne. Emellett pedig rabolnom is kellett, hogy pénzhez jussak, és fenn tudjam magam tartani. 256
20
Az átváltozásomról azt írta a Rendőr Újság is, hogy „a keresett bűnöző annyira jó hamis okmányokkal rendelkezik, és olyan profi módon elváltoztatja a külsejét, hogy mindig egy lépés hátrányban vagyunk, és csak bottal üthetjük a nyomát. "Abban az időben úgy emlegettek, mint „Magyarország első számú közellenségét". 273
21.
Akkoriban került a Karámba a Colos is, de nem a műhelybe, csak ugyanarra az emeletre, ahol én voltam. Mondta, próbáljam elintézni neki, hogy ő is odakerüljön
hozzám, a bútorüzembe. Azt feleltem neki: baszd meg, én nem akarom, hogy te odagyere, mert annak nem lenne jó vége. De hát akkor meg tudnánk pattanni, válaszolta. Ez elég jó érv volt. 256
22.
Emlékszem, tél volt már, odakinn hűvös, de a zárkában fasza meleg volt meg jó hangulat, a rádióban kellemes zene szólt. Mondtam a Gyurinak: hoztam valamit a
kórházból, tesóm. Mit gondolsz, mi lehet az? Tudta, hogy onnan hozom a gyógyszereket, úgyhogy mondott egy csomó dolgot, mindenféle vitaminokat, gyúrós cuccokat.
Nem, nem fogod kitalálni mondtam. Benyúltam a zsebembe, és szépen óvatosan kivettem a cicát. 256
23.
A Gyuri mindig kérdezgette, hogy Dodi, mi lesz, ha egyszer rád jönnek az őrök, és betámadnak Majd szétütöm őket, válaszoltam. Én az a típus vagyok, aki hergeli magát, amíg aztán nincs visszaút, meg kell tennie azt, amit elkezdett. Ez pont egy ilyen szituáció volt. 350
24.
Hallgattam ezt az embert, próbáltam az arckifejezésében valamiféle érzelem nyomára bukkanni, de annyi esélyem volt, mint vízfelszínen lábnyomot találni. Igazából hánynom kellett volna, de visszafogtam magam. Kérdeztem, hogy szokott-e az áldozatával álmodni. Azt mondta: kurvára nyugodtan alszik, sosem álmodik vele. 369
25.
Nekiálltam kitölteni egy kérelmi lapot - azzal kell kihallgatást kérni a parancsnoktól vagy a nevelőtől, csomagfeladási vagy telefonálási engedélyt igényelni, szóval mindenféle problémát ilyen kérelmi lapon kell előterjeszteni. Szépen leírtam rá, hogy amennyiben megfelelő időn belül, de legkésőbb másnap délelőtt tíz óráig nem visznek ki civil szakorvoshoz, és nem röntgeneznek meg, akkor tíz órakor túszokat fogok ejteni. 376
26.
A Zsoltival nagyon mellényúltam, mert ő nem volt rabló, csak egy betörő. Egy betörő nem találja fel magát harci helyzetben. Egy szimpla betörőt könnyen elkap a pánikroham, bemajrézik. Képtelen arra, hogy ésszerűen viselkedjen. Úrrá lesz rajta a menekülési ösztön, és képtelenné válik arra, hogy harcoljon. A betörő vészhelyzetben leblokkol, és megadja magát. 407
27.
A pszichológus megkérdezte, szerintem mi az oka annak, hogy ilyen rengeteg konfliktusom van a rendőrökkel, hogy már többször is megtámadtam őket. Azt feleltem: egyszerűen nem bírom elviselni, ha velem szemben valaki agresszíven viselkedik, ha megfog vagy ráncigál. Olyan, mintha megszentségtelenítené a testemet azzal, hogy hozzám ér Ha pedig odáig merészkedik, hogy megüt a gumibotjával, tudnia kell, hogy megfogom ölni érte. 421
28.
Mivel én állandóan kondiztam, rákaptak a kínaiak is, különösen a Csien volt jó partner benne. Alapszinten mindegyikük tudott kungfuzni, de a Csien volt az, aki mindig benne volt egy kis rugdosásban, ütésváltásban. A Karámban elkezdtek úgy hívni, hogy a „kínai keresztapa." Látták, hogy én, a nagydarab pasas megyek elöl, a négy apró kínai meg jön utánam, mint a kiskacsák. 432
29.
Ahogy ment az idő, már egyre inkább körbevett minket a szeretet egyfajta varázsa. A szívem korábban egy kietlen, kopár hely volt, mint egy hullaház, de most olyan
lett, mint egy szentély. Teljesen átszellemültem, csak a fizikai testem volt ott bezárva, a lelkem szárnyalt. Megérintett mindaz a jóság, tisztaság, ami ebben a nőben volt. Felmerült bennem a gondolat, hogy talán én is lehetnék ilyen. Óriási harc dúlt bennem, a jó küzdött a gonosszal. Ismeretlen, de melengető érzések voltak ezek. 440
30.
Amikor becsukódott mögöttem az ajtó, fel kellett ismernem, hogy ez a végállomás. Tudtam, hogy innen már nem engednek ki, csak a szabadulásomkor. Úgy éreztem, hogy elborít az ár. Tele voltam negatív érzelmekkel bosszú, harag, gyűlölet, magány, kétely... Tombolni, törni-zúzni szerettem volna. 454
31.
Az egyik, ha nem a legszebb dolog, egy nőt ide eljuttatni. Látni a gyönyörét. Talán ez kompenzálni tudja a sok rossz és sötét dolgot. A mai napig az ilyen hölgyeket szeretem, akik a gyönyörtől nyögdécselve, sikongatva jutnak el a csúcsra. 464-487

Írjon véleményt a termékről