Gömöri György, a Londonban élő költő, esszéíró, egyetemi tanár életét és munkásságát meghatározta az 1956-os forradalom - lapokban, jegyzetekben, rádiós szövegekben létrehozott életművének erre vonatkozó termését gyűjti most először kötetbe. A könyv jelentősége egyrészt a folyamatosság a reflexióban és az emlékezésben; nem utólagos, kései memoárról van szó. Másrészt pedig Cambridgeből és Londonból (Angliából) évtizedeken át követi és elemzi a szerző a forradalom és intellektuális-politikai visszhangjának egyetemes vonatkozásait - és ilyen szempontból egészen egyedi és maradandó hivatkozási rendszert honosít meg. A könyv erénye a pontosság, a hiányok és a visszhangok feltérképezésének filoszi szenvedélye, a személyesség hitele - és mindez együtt képes arra, hogy a kései kor és a (térben, időben) távoli olvasó a mítoszokból a valóságos történelmi folyamatokba visszahelyezett magyar forradalom valóságának és erkölcsi hevületének - élményszerűen - részesévé váljék.