Az igaz erény mindenekelőtt az Isten, a létezők Létezője, a minden létezőnél végtelenül nagyobb és jobb iránti szeretetben van” – állítja alaptételként etikai értekezésében Jonathan Edwards (1703–1758), a nagy amerikai teológus-filozófus.
Az ember boldogságát és az emberi életet középpontba állító modernség szemében Edwards Isten elsőbbségét hirdető etikája az embert bilincsbe verő zsarnokság igazolásának tetszhet, ám a korunkban újrafölfedezett gondolkodó teocentrikus látomásából egyfelől az következik, hogy az Istenbe vetett bizalom alapján valamelyest bízhatunk abban, hogy a természeti vagy társadalmi jelenségeket vizsgálva nem pusztán elménk tükörképét látjuk, másfelől pedig a magánvaló léttel azonosulva talán mégis a szabadság forrását lelhetjük föl.
Edwards teológiai-filozófiai munkásságát részben a felvilágosodással való párbeszéd és vita jegyében alkotta: hallatlanul nyitott volt a modern tudományos és bölcseleti fölismerések iránt.
TARTALOM
Előszó 5
Az igaz erény lényegéről 13
Az igaz erény lényegét adó szeretet az isteni létezőre és a teremtett létezőkre irányul 25
A másodlagos és alsóbbrendű szépségről 38
Az önszeretetről és a mások szeretetére vagy az ellenkezőjére serkentő különféle hatásairól 53
A természetes lelkiismeretről és az erkölcsi érzékről 72
A természet némely sajátos, bizonyos tekintetben az erényhez hasonló ösztönéről 86
Annak okairól, hogy miért tévesztették össze sokan az erény lényegét nélkülöző, említett dolgokat az igaz erénnyel 96
Mennyiben alapul az erény vagy erkölcsi jó az érzelmen, és emnnyiben a dolgok értelmén és természetén? 109
Köszönetnyilvánítás 121