E tanulmánykötet ahhoz az irodalomelméleti diskurzushoz kíván hozzájárulni, amelynek célja: megszilárdítani a kiinduló elveiben elbizonytalanodott irodalomtörténet-Írás pozícióját. Az elmúlt évtizedekben számos új elképzelés jelentkezett, miközben az irodalomtörténet módszertanát még mindig a XIX. századi pozitivista és szellemtörténeti örökség terheli. A kötet szerzői maguk is igen különböző hagyományok és iskolák vonzásában-képviseletében fogalmazzák meg kétségeiket és reményeiket az irodalomtörténet-Írás megújításának lehetőségeit illetően.