„A világ szemében évtizedekig csak az apám fia voltam, nem az, aki vagyok. A helyzetet csak súlyosbította, hogy még imponált is apám dicsőségének visszfénye. Aztán ez a dicsőség megkopott, és ma már csak kevesen tudják, hogy ki volt Révai József, a kommunista kultúrpápa. Jól van ez így, de nekem – apám árnyékából kilépve – mégiscsak őriznem kell különleges örökségemet.“ A kötet arra ad választ, milyen a kommunista elitben felnőni.