Németh Zoltán új versei.
Azt feszegetik, milyen történeteinkkel egymás és a magunk életére törni.
Ez egy egészen másféle nyelvhasználat. Megakad, beakad, akadozik.
Kulcsszavai: az évek óta gyűjtött semmi, a folytonos sehol, lezuhanó csönd, nyelvhamu.
Vesztőhely. Magány és vágy stációi.
Férfianyag, nőanyag, nélküledlét.
Szenvedésautomata, fájdalomgépezet.
Mondatok egyszerre, idegen nyelven, jégbetűkkel. Kínbetűkkel.
Szeretem a veszteségeknek ezt a játékát.
(N. Tóth Anikó)