"Jegyesek vagyunk, mondta, most már szabad, de bármilyen éles az aznapi képek minden görbéje és egyenese, az arcáról csak a rövidlátó bandzsítására emlékszem, arra, hogy ártatlan volt, de lefegyverző is. A szót is, szabad, úgy használta, mintha először mondaná, vagy én hallanám először, és most kapna jelentést, ahogy a szorító tagok sosem zárulhatnak teljesen magukra, mert a mozdulat közepében már ott a másik."
"Visszatért az olvasási kedvem. Jó néhány hete nem volt kedvem olvasni, lefoglalt egy sorozat , és bár volt gondolatom a könyvek felé, de valahogy nem ment az olvasás. Aztán Szolcsányi Ákos könyve a kezembe került és teljesen visszazökkentett az irodalom világába.
A kisregényben Dávid király történetét ismerhetjük meg, igen, a Bibliából ismert Dávid király életét. Az igazán izgalmas az, hogy ő maga meséli el, hogyan lett király, mik is ennek az előzményei, milyen gondolatai voltak az alig 10 éves fiúnak, mielőtt Izrael második királya lett. Úgy kezdődött, mint egy vicc: falura ment a pap. Ez volt a lényeg, mert akkor még nem voltam király. De hát mi egy király? Mivel is járt a királysághoz vezető út, hogyan élt, illetve hogyan élt vissza ezzel a nem mindennapi hatalommal.
Szolcsányi rendkívül közel tudja hozni a kis Dávid gyermeki lelkét. Remek érzékkel viszi végig az olvasót a kétségekkel teli gyerek és a hatalommal bíró felnőtt útján. Nem követi szóról-szóra a bibliai történetet, azt hiszem, pont nem is ez a lényeg, hanem képet ad, megmutat, elmesél.
Az eredeti történet Sámuel könyvében olvasható, az Ószövetségben." (Forrás: moly.hu/n)