A HELYZET...
Szóval hol tartok, hányadán is állok magammal? Helyzet van? Kétségtelen. Jó is, rossz is. Mikor milyen. Kérdés az arányuk. Addig azért nincs nagy baj, amíg minden „egyfelől"-re akad egy „másfelől". Így valahogy.
Egyfelől: Versenyt fájnak a térdeim egymással.
Másfelől: Még mindig mesteri gólokat lövök álmomban.
Egyfelől: Nem merek már megnézni egy csinos lányt a buszon, mert félő, átadja nekem a helyét.
Másfelől: Hihetetlen fürgén birtokba tudom venni az egyetlen üres helyet, tetszőleges BKV-járművön.
Egyfelől: Sokszor keresem a szavakat.
Másfelől: Néha meg is találom őket.
Egyfelől: Reggel, tükörbe nézve, ismeretlen arcot látok.
Másfelől: Tíz évet nyugodtan letagadhatnék telefonon.
Egyfelől: A csajok (18-tól 50-ig) már észre sem vesznek.
Másfelől: Én még megfordulok utánuk az utcán, igaz, olyankor gyakran elfelejtem, eredetileg merre tartottam, és elindulok az ellenkező irányba.
Egyfelől: Rendre levegőnek néznek a hivatalokban.
Másfelől: Ez jó jel, a levegő, s benne az oxigén elemi életszükséglet.
Most akkor mi van? Egyszerű: hétfőn, szerdán, pénteken már öregnek érzem magam. Kedden, csütörtökön, szombaton még fiatalnak. Vasárnap? Pihenek. De azt fiatalosan. Minden a legkisebb rendben