Egy erőszakos élet

Pasolini egy utcakölyök élettörténetén keresztül visz el bennünket az 1950-es évek Rómájának külvárosába. A főhősnek, Tommasónak, minden igyekezete ellenére lehetetlen szabadulnia abból a korrupt és erkölcs nélküli világból, ahol kegyetlen törvények uralkodnak.

Pasolini 1955-ben, az Utcakölykök kiadásának évében kezdi írni következő regényét, amely csak 1959-ben lát napvilágot Egy erőszakos élet címmel. A többéves tökéletesítő munkában nagyrészt egy peres eljárás motiválta: az Utcakölykök szövegéért trágársággal vádolták. Kéziratát éveken át újra és újra átdolgozta, ez azonban nem jelenti azt, hogy engedett volna a nyomásnak, sőt talán még határozottabban bizonyította, hogy a műveletlen, primitív szereplők beszéltetése és hű ábrázolása nem feltétlenül vonja maga után az irodalmi nyelv színvonalának romlását.

A regény egy újabb kísérlet annak a világnak a bemutatására, amelyet a szerző túl jól ismert. Ezúttal azonban a rendező Pasolini egy másik nézőpontba helyezi az olvasót: egy általánosítható történet kiemelésével visz el bennünket az 1950-es évek Rómájának külvárosába. A szerző egyetlen erőszakos élet fényképeivel az egész lecsúszott réteg szociális problémáját jeleníti meg. A főhős, Tommaso Puzzilli életében többször megcsillan annak reménye, hogy a társadalom perifériájáról a normális élet útjára lépjen, azonban minden alkalommal kudarcba fullad a felkapaszkodás, a kitörés, a menekülés lehetősége abból a végletes szegénységből és kirekesztettségből, amely gyerek- és kamaszkorát megbélyegzi. Pasolini hagyja, hogy a szereplők beszéljenek, anélkül, hogy kommentálná vagy bírálná a történéseket, kizárva bármiféle morális kérdés feltevésének értelmét, ugyanakkor teret engedve az olvasónak.

Írjon véleményt a termékről