„Hetvenegy éve vagyok fényképész. Ebből három évig tanuló, öt és fél évig segéd, három évig Sümegen önálló fényképészmester, majd Budapesten iparigazolványos fényképész voltam. Hat év fotóriporteri tevékenység után fényképező műtermet nyitottam, ezzel párhuzamosan szerződéssel filmgyári standfotózást vállaltam, amit a háború után hat évig folytattam, majd három és fél évig Fényszöv tagjaként dolgoztam. Utána visszatértem a filmszakmába, és onnan 1970-ben mentem nyugdíjba. Négy éven keresztül nyugaton vállaltam standfotózást. 1974-től napjainkig mint nyugdíjas szabadúszó fényképész-fotóművész a reklámfotótól a színészportréig mindent vállaltam, ami a fényképészetben előfordul. Azt a hetvenegy évet, ami a Boksz Tengortól a lézerig, a fejtámasztól a Hold fényképezéséig eltelt, mind átéltem, és ma már csodálkozás nélkül tudom nézni a Vénuszról küldött fényképeket. Erről tizennégy éves koromban még álmodni sem mertem. És mi jön még? Azt már a ma tizennégy évesek fogják megírni.” (Inkey Tibor)