T. Erdélyi Ilona a most megjelent kötetben elsőként írt Erdélyi Jánosról részletes, a pályaképet is megrajzoló monográfiát. Levelezésének, megjelent és kéziratban maradt műveinek kiadása után - az író unokájaként - a szerző úgy érezte, hogy szükséges Erdélyi életének, pályájának és munkásságának összefoglaló méltatása, amelyre eddig nem került sor. Az egyén és a nemzeti közösség története mellett a szerző nagy figyelmet fordított a kor mindennapjaira, az "Alltagsgeschichte", a mikrotörténelem világára is, amely hozzátartozik "az élet teljességéhez". Ebben segítették az író kéziratban maradt naplórészletei, háztartási-gazdasági könyveinek adatai, amelyek megőrizték a korábban feleslegesnek tűnő, a család életvitelét őrző, jellemző adatokat. Erdélyi az 1849-es bujdosás után a sárospataki főiskola tanáraként folytatta irodalmi, filozófiai munkáját. Eközben - az egyházi vezetőkkel együtt - teljes szellemi fegyverzetével vállalt szerepet az osztrák hatalom és a református főiskola egyenlőtlen küzdelmében. Hirtelen halála miatt számos befejezetlen művel hagyott maga után. Életének 54 éve alatt így is a hazai néprajz, az irodalom és a bölcsészet terén számos új gondolatot honosított meg, műveinek jelentősége napjainkban is elismert.
T. Erdélyi Ilona egyetemi tanár, irodalom- és művelődéstörténész, a Magyar Tudományos Akadémia doktora. Kutatási területe a XIX. század, melynek első felében a magyar irodalom német, olasz kapcsolatát dolgozta fel, tágítva a hazai horizontot. E téren végzett kutatásai német, osztrák és olasz folyóiratokban is megjelentek. Hosszú éveken át a Helikon Világirodalmi Figyelő szerkesztője volt. Erdélyi János műveinek kiadása mellett fontosabb könyvei: Az ifjú Magyarország és Kazinczy Gábor, Irodalom és közösség a reformkorban, Erdélyi János (A Múlt Magyar Tudósai), Politikai restauráció és irodalmi újjászületés.