Szakolczay Lajos, egész munkásságának terméséből válogatva, a huszadik századi erdélyi magyar irodalom tizenhárom élő és holt halhatatlanjáról készült portréját adja az olvasók kezébe. Kós Károly, Tamási Áron, Dsida Jenő, Asztalos István, Jékely Zoltán, Szilágyi Domokos, Hervay Gizella, Páskándi Géza, Székely János, Sütő András, Kányádi Sándor, Szilágyi István és Lászlóffy Aladár munkásságáról rajzol a szerző olyan átfogó, életszerű képet, melynek középpontjában az erdélyi művelődés mindennapi küzdelmei, a kultúraépítés személyes kísérletei, ember és hatalom viszonya állnak. A mesterkéletlen hangú, minden irodalomelméleti tudálékosságot kerülő, olvasmányos esszék szakemberek és a huszadik századi erdélyi művelődés iránt érdeklődő laikusok figyelmébe egyaránt ajánlhatók.