Történelmi regény vagy regényes történelem? - merül föl a kérdés Strachey kötetét olvasva. Talán mindkettő egyszerre, de még inkább jelentős forráskutatásokra támaszkodó, finom lélektani megfigyelésekkel gazdagított történelmi arcképcsarnok, melynek központi figurája Erzsébet királynő és kegyence, Essex gróf. A nőként öregedő, hiú, szerelmes és hisztérikus, uralkodóként okos és céltudatos Erzsébet és az elszegényedett, ám fényes karrierre, meggazdagodásra vágyó fiatal Essex kapcsolata a letűnt korok egyik legizgalmasabb, leghírhedtebb szerelmi története. A szerző legnagyobb erénye, hogy emberközelbe hozza elmúlt korok szoborrá merevült történelmi személyiségeit, irodalmi dokumentumok, krónikák, levelek és memoárok alapján rekonstruálja az Erzsébet-kori királyi udvar mindennapjait a reggeli öltöztetés ceremóniájától kezdve az audienciák szikrázó szellemű párbeszédein keresztül a meghitt négyszemközti beszélgetésekig. Történelemformáló döntéshozatalok közben, kicsinyes udvari pletykák kereszttüzében, nevetségesen hiú álmokat szövögetve láttatja hőseit: uralkodókat, kegyenceket, udvarhölgyeket, államférfiakat és filozófusokat.