Sejtelmes női test-'tájak' a borítón - Az emberi szív rejtelmei után A nőkben rejlő szív Kukorelly Endre új regényének támadási felülete. A nagy sikerű TündérVölgy folytatásaként, nemkülönben botránykönyvként beharangozott mű sajátosan posztmodern eposz a szerelemről. Botrány abban az értelemben, hogy a magyar irodalomban csak kevésszer írtak ilyen nyílt őszinteséggel a nőkről, a testiségről és a házasság hiábavalóságáról. A regény nem más, mint az Anna Karenina radikális újraírása, ilyetén a Könyvhét egyik szenzációjának ígérkezik. A szövegben Tolsztoj mondatai, szavai fettel szedve találhatók, míg az elbeszélő szerző nőtapasztalatai számozottan (1-től 1003-ig, dupla zárójelben) említődnek, valahogy így: 'Nem túlzás, tökéletes nők. Fekszel a földön kétségbeesésedben, mert azt hiszed, attól rettegsz, hogy egy tökéletes lány gyereket szül neked ((158)), ahogy fölkapja az asztalról a kristályhamutartót, és feléd hajítja, mikor közlöd vele, hogy nem akarsz gyereket. Egyenest a homlokod felé. Ártatlanok. Bűnözőknek olvassa az evangéliumot, írja Tolsztoj. Elképesztő, ahogy kinéz belőlük a démon.' Esterházy után (Egy nő) tehát Kukorelly is beszállt a ringbe. A kortárs próza (kizárólag felnőtt) kedvelőinek mindenesetre kötelező olvasmány.