Levélregény? Lányregény? Cetlik a 20. század végéről? És János jelenései, ugyanebből a korból? Hát igen: ez valóban nem verseskönyv, sokkal inkább asszociációk hálószobája. További, előzetes magyarázatok: Költészetben szégyen nincsen: akár a születés, akár a halál, oly szégyentelen líra. És a próza? Még tovább: Kiábrándító józansággal. Szerelmesek szép, meztelen, súlytalan ünnepeit kívánom neked is világ. Ez a mondat már felismerhető, a kölcsönző Szilágy Domokos. Évtizedek távlatából rímelnek egymásra a gondolatok. És valahonnan, cetliközelből, előkerülnek levelek is. Keveredik versmondat és próza. Ilyen prózai, földközeli kérdések: Népnevelő? Pedagógus? Hülye frázisok. Megdicsérnek azért, mert okos nő vagyok. Kit érdekel, ha sehol sem lelem otthonomat? Jaj istenem a világ kinek szoros kinek tág. Verssorok megint. De miért jelenések könyve? János jelenései? Valamiféle elszámolás? Vagy inkább kiegészítve egy "F"-fel: F-elszámolás?
Furcsa kérdések, furcsa válaszok. De talán nem is olyan furcsák. Aki olvasta Kármán régi-régi könyvét, a Fanni hagyományait, annak derenghet valami az összefüggésekből. Persze nem kötelező levenni a polcról Fanni történetét, utóvégre ez a szerkezetében is rendhagyó mai könyv úgy emlékeztet a régi időkre, hogy a változóban a változatlan mondja.
Vagy mégsem?