Felelj szépen, ha kérdeznek!

Most, hogy rátaláltam erre a kiadványra, látva a régről ismert rajzokat, olyan gyermekkori emlékek rohantak meg, amiket már elveszettnek hittem. A könyv sajnos elkallódott az évtizedek során, így a hozzá kapcsolódó érzések is feledésbe merültek. Azt hiszem jó tanulmányi eredményért kaptam valamikor igencsak alsó tagozatban, örültem neki mint minden könyvnek akkoriban, rögtön ki is olvastam. Nem tartozik feltétlenül ide, de az általános és középiskolát már mindig úgy kezdtem szeptemberben, hogy az összes, arra a tanévre rendelt kötelezőt elolvastam a nyáron. Az olvasókönyveket és a szöveggyűjteményeket is. Visszatérve a Felelj szépen, ha kérdezlek! emlékeire, tulajdonképpen soha nem értettem, miért kell egyes gyerekeknek felhívni a figyelmét a válaszadásra. Engem soha nem kellett ilyesmire ösztönözni, ami akkoriban azért olyan jó érzéssel töltött el. Boldogan nyugtáztam magamban, hogy ez rám nem vonatkozik, és annál nagyobb örömmel olvastam és nézegettem. Ajánlom a szülők figyelmébe.