„A devolúció a legradikálisabb alkotmányreform, amelyet ez az ország az 1832-es nagy reformtörvény óta megtapasztalt. Mégpedig azért, mert két ellentétes jogelv, a parlamenti szuverenitás és szupremácia, valamint a belső ügyekben Skóciára, Walesre és Észak-Írországra ruházott önkormányzati hatalom összeegyeztetésére törekszik” - vélekedik Vernon Bogdanor. Mi pedig bízvást elhihetjük a brit politikai rendszer elismert kutatójának, hogy korántsem zárult még le a vita arról, hogy a Csatornán túl devolúciónak nevezett, fölöttébb aszimmetrikus hatalomátruházási folyamat összeegyeztethető-e - s ha igen, miképp - a Westminster által fémjelzett parlamenti főhatalommal és az Egyesült Királyság integritásával. A jelen kötet a devolúció kialakulásának, sajátos, aszimmetrikus és „gördülő” természetének bemutatása mellett több, ma még megválaszolatlannak tűnő kérdést állít a középpontba. Az Egyesült Királyság unionista jellegéből adódóan nem lebecsülendő kihívást jelent, hogy a politikai környezet megváltozása, a Munkáspárt 2007 óta tartó folyamatos térvesztése, a nemzeti önállóság iránt elkötelezett pártok előretörése, a 2010-es országos választásokon győztes Konzervatív Pártnak a regionalizációval szemben táplált szkepticizmusa, a Királyság és az Európai Unió viszonyrendszerének alakulása hogyan lesz képes megőrizni a centripetális és centrifugális erők közötti egyensúlyt. Meddig maradhat függőben az „angol kérdés”, miszerint éppen a szigetország lakosságának túlnyomó többségét alkotó angolok maradnak ki a devolúciós folyamatból? És végül, miközben a devolúció egyfajta politikai formát adott az Egyesült Királyság multinacionális karakterének, jelenti-e mindez a „britség” hagyományos fogalmi kereteinek újraértelmezését?