Megtisztelő számomra, hogy előszót írhatok ehhez a Gróh Gyula életét és munkásságát avatott tollal bemutató könyvhöz. Nagyon fontosnak tartom, hogy a század legjelentősebb kémikusainak tevékenységét és hatását tárgyaló könyvek sorában végre megjelenik ez a könyv. Fájdalmas, hogy a fiatalabb kémikusoknak alig van ismerete Gróh jelentőségéről, hiszen sok vegyésznemzedéknek fogalom volt ez a név, mivel ismereteiket elsősorban a teljesen általánosan kis-Gróhnak nevezett három tankönyvből, kiváltképpen az Általános kémiából szerezték. Ennek a könyvnek majd' negyven év alatt tíz magyar és számos német és olasz nyelvű kiadása is megjelent. A „kis" jelzőnek eredetileg inkább kedveskedő, becéző jelentése volt, de később megkülönböztette az első magyar fizikai kémiai tankönyvtől, a nagy-Gróhtól, melyet Erdey-Grúz Tiborral, Náray-Szabó Istvánnal és Schay Gézával közösen írt. Gróh Gyula nem csupán a nagyszerű didaktikai érzékkel megírt könyveivel, hanem sokaknak a tudományos kutatómunkába való bevezetésével is jelentősen hozzájárult a hazai kémia fejlődéséhez. Tanszékein közvetlen irányításával 60 doktori értekezés készült, és tevékenyen támogatta a tanszékei vezető munkatársainak ilyen jellegű tevékenységét. Gróh Gyula kémiai kutatásai számos ma is érvényes megállapításra vezettek és közvetlenül vagy áttételesen jelentősen járultak hozzá alapvetően fontos problémák megoldásához. Nem kevésbé volt jelentős Gróh Gyula részvétele a hazai tudományos közéletben. A Magyar Természettudományi Társulatban, melynek hosszú éveken keresztül, a társulat megszűntéig elnöke volt, a Magyar Kémikusok Egyesületében, melynek ügyvezető elnöki tisztét is betöltötte, a Magyar Tudományos Akadémiában és a Szent István Akadémiában kifejtett tevékenysége mind hozzájárult ahhoz, hogy hazánkban már hosszú ideje erős volt a kémiai kutatás és oktatás. Tragikus, hogy a nagyszerű tanárt és tudóst, az igaz humanista embert élete alkonyán méltatlan támadások érték, a Magyar Természettudományi Társulat felszámolásának bevezetéseképpen meg kellett válnia az elnöki tiszttől, majd egyetemi állásából nyugdíjba küldték. Én sajnos nem ismertem Gróh Gyulát személyesen, de féltve őrzött kincsem az a néhány levél, melyet még egyetemi hallgató koromban neki küldött leveleimre válaszképpen kaptam. Móra László vegyész életrajzi kötetei között immár a nyolcadikat tarthatja kezében az olvasó. Wartha Vince, Pfeifer Ignác, Varga József, Korach Mór, 'Sigmond Elek, Zemplén Géza és Szebellédy László életét és munkásságát feltáró könyvei a magyar tudománytörténet fontos forrásai. Ez a könyve önálló kutatások alapján hiteles képet fest Gróh Gyula életéről, magasra ívelő pályájáról, kutatásairól és közéleti tevékenységéről. Szívből kívánom, hogy minél többen ismerjék meg ezt a kivételes életutat, és tekintsék Gróh Gyulát példaképüknek.