20. századi hadtörténet
1942-ben 26 éves voltam, alig három éve végeztem a haditengerészeti akadémián. Már akkor nagyon érdekelt a háború igazi természete, s az embereké, akik harcoltak. Alig vártam, hogy magam is részese és szemtanúja lehessek egy igazi csatának.
Hogy tengeralattjárósként a II. világháború csendes-óceáni hadszínterén szerzett tapasztalataimat jobban megérthessem, naplót vezettem - ez szolgált alapul ehhez a könyvhöz. Nyelvezete ekképp a II. világháborús tengeralattjárósok színes és velős szófordulatait idézi, s néhány meglehetősen pejoratív utalást a japánokra. Végül is akkoriban megpróbáltak megölni bennünket. Természetesen ma semmiféle bántó szándék nem vezérel, amikor róluk írok.
Azok az élmények és tapasztalatok, melyeket papírra vetettem, sajátjaim, ekképp szubjektívek. A háborút három tengeralattjáró típuson harcoltam végig. I. világháborús primitív tengeralattjárón kezdtem, majd a II. világháború előtt épített flottahajón folytattam, végül a háborúban kifejlesztett modern flottahajón fejeztem be. Nyolc őrjáraton vettem részt, melyek során a csendes-óceáni háború tengeralattjárós akcióinak teljes skáláját megtapasztalhattam személyesen. Mondhatni, élményeim átfogó képet festenek a hadszíntér amerikai tengeralattjárósairól és tengeri hadviseléről.
Fontos leszögeznem, hogy írásom nem történész műve. Inkább egy fiatal tiszt benyomásai a hadviselés egyedülálló és veszélyes formájáról, s egyfajta kötetlen tanulmányok azokról, akik végigharcolták a háborút. Sokat tanultam Stephen Crane A bátorság vörös jelvénye c. könyvéből, mely igen szemléletes és színes - bár fantáziaszülte - képet fest az amerikai polgárháború katonáiról s nemes küzdelmükről. Nos, csakúgy, mint Crane, én is úgy éreztem, maguk a hadműveletek kevésbé érdekesek, mint a hatás, melyet az emberekre gyakoroltak.
52 amerikai tengeralattjáró süllyedt el a II. világháború során, s velük 3500 amerikai tengerész veszett a hullámsírba. Ezek a töbségükben fiatal férfiak mind halálra szántan indultak csatába, mint az igazi harcosok. 50 évvel ezelőtt a tengeralattjárósok az amerikai haditengerészet elitjének tekintették magukat. Azok voltak, s azok is mind a mai napig.
A magyar olvasó az Atlanti-óceánon és a Földközi-tengeren zajlott tengeralattjáró-harcokról is keveset olvashat, de a csendes-óceáni hadszíntérről szinte nincs is magyar nyelvű anyag. Ezért mondható különlegesnek William Ruhe munkája, aki az amerikai haditengerészet tagjaként harcolt a háborúban, és naplója alapján írta meg könyvét.