1942 háborús telén, amikor a teljes német déli parancsnokság hadereje a felmorzsolódás szélén áll - és az úgynevezett "Vashadosztály" harctere egy "Mozgó katlanra" korlátozódik, a vele szemben álló, Oroszország legkiválóbb szövetségesének számító "Tél tábornok" gyilkos hidegétől támogatott Vörös Hadsereg csapataival -, a Negyedik Gránátos Hadosztály alakulatai ötszáz kilométeres távolságra el vannak vágva a német frontvonaltól. A visszavonulás lenne a kézenfekvő megoldás, ám e helyett további előretörésre kapnak parancsot, hogy felmentsék a "Vashadosztály" végsőkig kimerült, leharcolt maradványait.