Mika Waltari 1925-ben írt, első regénye igazi irodalmi csemege. A tizenhét éves szerző mindannyiunk kamaszkori kérdéseit boncolgatja: mit válasszunk, egy hittel teli életet vagy inkább vessük bele magunkat a földi örömökbe. A regény hőse egy szerelmi csalódás miatt matróznak áll, a kicsapongásba menekül, az alkohol, a verekedések, a prostituáltak jelentik a vigaszt számára, míg a kegyelem folytán eljut Istenhez.
„A lelkészben valamiféle szent düh robbant. Perzselő szavakkal nyilatkoztatta ki, hogy Big Billy »szar alak«, s egyetlen dolgot érdemel: »egy hatalmas, megalázó pofont, itt, mindenki szeme láttára«. A kirótt penitenciát azonban senki se óhajtotta végrehajtani Big Billyn. Az atya bejelentette, hogy ő maga teszi meg. Big Billy ránézett - és hahotázott. Ausztrália egyesített hajóhadában sem akadt férfi, aki legyőzhette volna ökölharcban, Big Billy hirtelen jókedvében megígérte, hogy ha az atya egy igazságos bokszmérkőzésen győzi, akkor soha többé nem iszik s még csak nem is káromkodik. Az atya elsápadt. Hősiesen levette a kabátját, és harcállásba helyezkedett..."