A „magyar Livius” nagyívű latin nyelvű históriájában – mintegy Bonfini folytatásaként – Mátyás halálától saját koráig (1490–1606) mutatja be a magyar történelmet. A főként diplomáciai és hadi eseményeket tárgyaló kortörténet évszázadokon át a művelt magyarok kedvelt olvasmánya volt. Első kiadása (1622) Pázmány Péter közreműködésével jelent meg Kölnben; ennek alapján készült Tállyai Pál korabeli fordítása (1628–1633), amely most jelenik meg először nyomtatásban. A tervezett három kötet a mű teljes szövegét tartalmazza, modernizált átírásban. A korábban megjelent első kötet az 1490–1535 közötti időszakot öleli fel, e második pedig az 1535–1573 közöttit. Sajtó alá rendezte: Benits Péter
