Jogállami átmenetünk *

„Közel száz év magyar történelme részleges sikereinek és alapvető megoldatlanságból fakadó kudarcainak az ismeretében mindenesetre bizton tudhatjuk, hogy fejlődésünknek nem volt meghatározó jellemzője”. Tény, hogy a középrétegekből azok, akik egyéb irányban meghatározóan komoly elhivatottságot nem éreztek, egyre nagyobb számban választották - először talán átmenetileg, jobb híján, később azonban a (társadalmi értelemben) felnőtté válás útjaként is - a jogi stúdiumokat. 

Tény, hogy ennek következtében mindenütt, ahová beérkezhettek - vagyis a politizálás és a politizálgatás fórumain (az országgyűlésben, a vármegyei közigazgatásban, de a pártokban, a kaszinókban és a társasági élet egyéb színterein is) - pontosan a jogászok műveltségét eszményítő jogászias érvelés játszott mintaadó szerepet. A stílust, a politika gyakorlását így óhatatlanul alakította.

S hogy mindezt a XIX. század végének teljesítményeire konkretizáljuk: a jogászság a polgárosodás ügyét példamutatóan sikeres kodifikációkkal segítette, és hozzájárult egy szakmailag magas szintű törvényhozási (jogalkotói) és törvénykezési (jogalkalmazói) szervezet kiépítéséhez. És hozzátehetjük: a két világháború közötti korszakot sem pusztán a Királyi Kúrián elnöklő Töreky Géza politikai vonatkozású ügyekben is példásan szigorú bíráskodása jellemezte...
 

kötés: vászon

Írjon véleményt a termékről