Juhász Ferenc

A most bővített formában megjelenő monográfia  első kiadása 1993-ban jelent meg. Utolsó pályatörténeti  fejezete a Krisztus levétele a keresztről című eposzt mutatta be. Ez az összegező alkotás új korfordulót mutat mind a megidézett történelemben, mind pedig a megidéző költői gondolatmenetben. Nyilatkozataiban ekkor Juhász Ferenc magányról, szegénységről, írói ki- és beszorítottságról számolt be. Szerencsére az írás nem lett hűtlen hozzá, s a következő tíz évben egyszerre tudta kifejezni  reflexióit az új társadalmi-történelmi és irodalomtörténeti jelenségekre,valamint mindezek poétikai  következtetéseit. Helyzetértékelését mindvégig  áthatotta az az eszmény, amely a költészet hatalmát  állítja szembe a lét és az élet képtelenségeivel.  Innen nézve absztrakt versek és új összefüggésekbe helyezett szonettek jeleztek formai változást Juhász Ferenc életművében. S a költő magányos műhelyében tovább folyt a megszerkesztett építés is, sőt minél elszigeteltebbé vált élete, annál nagyobb szerepet kapott benne a lelki egyensúlyt fenntartó tervezés. Így lírai reflexiói, versnaplói, meditációi és alkalmi feladatvállalásai mellett párhuzamosan alkotja meg új nagy kompozícióit, a Macska-époszt vagy a Giordano Brunónak emléket állító, könyv méretű hosszúverset, az Isten elégetett tükrét. A bővített kiadás kedvezőbb arányai között  természetesen nagyobb keretet kaphatott a korábbi korszakok legértékesebb műveinek, az úgynevezett polifonikus verseknek a bemutatása. A monográfus megvalósíthatta régi tervét, és részletesen elemezhette például A szarvassá változott fiút vagy a Vers négy hangra című kompozíciót, és a költő hosszúversek előtti korszakának máig eleven, tömör lírai megnyilatkozásait.

Írjon véleményt a termékről