Életem első csókjába kis híján belehaltam…
Akár így is kezdődhetne a fiatal lány, Jubilee Jenkins élettörténete, aki igen ritka és veszélyes betegségben szenved. Allergiás, és nem is akármire: az emberi érintésre. Miután a középiskola utolsó évében emiatt csaknem az életét veszti, és kisvártatva az édesanyja is elköltözik hazulról, jóformán remeteként éli az életét. Kilenc hosszú éven át ki sem lép az otthonából, tökéletes elszigeteltségben éli a mindennapjait. Az édesanyja halálakor azonban teljesen kicsúszik a lába alól a talaj. Jubilee kénytelen lesz szembenézni a világgal – és vele együtt a benne élő emberekkel is –, hogy gondoskodni tudjon magáról. A megpróbáltatásai sora ezzel azonban nem ér véget. Egy nap, amikor épp hazafelé tart a munkából, a szemtanúja lesz annak, amint egy fiúcska a sebes folyóba ugrik. Gondolkodás nélkül a habokba veti magát, holott tudja jól, ha a fiúhoz ér, azzal a saját életét kockáztatja. A szerencsés megmenekülést követően pedig ideje sincs felocsúdni, mert ismét száznyolcvan fokos fordulatot vesz az élete. A kórházban megismeri ugyanis a fiú apját, az ugyancsak hányatott sorsú Ericet, akivel, úgy tűnik, a legkevésbé sem közömbösek egymás iránt. De milyen jövő várhat két olyan emberre, akik a kölcsönös vonzódás ellenére tudják: sosem érhetnek egymáshoz, és sosem csókolhatják meg a másikat?
A Nem hagylak egyedül szerzőjének legújabb, egyszerre megrendítő és felvillanyozó, megmosolyogtató és könnyekre fakasztó könyve egy nem mindennapi vonzalom történetét tárja elénk, hogy tanúbizonyságát adja annak, a szerelem valóban nem ismer határokat.