A kortárs cseh irodalom meghatározó alakja, Jáchym Topol regényében a múlt század 50-es, 60-as éveinek cseh társadalmi hangulatát és traumáit idézi fel a groteszk eszközeivel. A történet főhőse az árvaházban nevelkedett, a társadalom kitaszított gyermekei között élő Ilja, aki váratlanul egy katonai kiképzés résztvevői között, majd egy háború zűrzavarában találja magát. Az országot megszálló tankhadosztály Jegorov századossal az élen minduntalan összecsap a felkelőkkel. Az elképzelt és vágyva vágyott otthont, a meseszép világot kutató gyermek tehetetlenül sodródik a harcok közepette, melynek nincsenek győztesei, csak áldozatai. Kicsinyes, rasszista szereplőiből hiányzik bármiféle heroizmus vagy részvét.
A végül menekülni kényszerülő csapat rablott holmival teli repülőgépe lezuhan, és a kisfiú ekként mereng: Írás közben én voltam az, és mégsem én voltam Megírtam az igazat mindenről, amit átéltem. Írtam a csehek és szlovákok háborújáról az öt ország hadseregeivel Annyi kátrányszappan a világon nincs, amennyivel gargalizálnom kellene, ha egyszer is hazudnék. Szürrealisztikus és naturalisztikus leírások váltják egymást a regényben, melyben 68 tapasztalatával a háttérben, egymásba csúszik a múlt és a jelen.