A kötet szerzői a közelmúlt magyar szépirodalmából vett művek elemzéseivel járják körül irodalom és építészet ősrégi párhuzamát, mégpedig kettős vakolással: először az irodalmár vizsgálja az épített tér ábrázolásának adott szövegnyomát az irodalomértés felől, majd az építész a saját szakmája felől, miközben jegyzeteket is fűznek egymás gondolataihoz. A tárgyalt alkotások széles tematikus és műfaji skálán helyezkednek el, Mészöly Miklós "Film"-jétől Térey János "Drezda februárban" című versciklusáig.