A montenegrói szerző új regényének narrátora egy cinikus újságíró, aki megtudja, hogy nagyanyja, aki felnevelte őt, valójában nem a vér szerinti rokona. Miután személyes múltja egyik pillanatról a másikra darabokra hullik, és az összes meghitt családi történettel és emlékkel együtt puszta fikciónak bizonyul, a férfi élete legfontosabb nyomozásába kezd, amelynek középpontjában anyja titokzatos alakja áll. A múlt utáni kutatás során a főhős útja többek között az egykori jugoszláv titkosszolgálat és a délszláv háború rémtetteinek helyszíneire vezet, s fény derül arra is, milyen szerepet játszott Az eljövetelben megismert ulcinji zsidó misztikus, Sabbataj Cvi az eseményekben.
Nikolaidis ezúttal is erőteljes, fekete humorban és filozófiai gondolatokban egyaránt gazdag regénnyel örvendezteti meg olvasóit, amely egyedi történetein keresztül is fikció és valóság kibogozhatatlan viszonyát és az emberi létezés alapkérdéseit boncolgatja.
"…a történelem fikció, mint ahogy fikció minden vallomás is – az emlékiratokról meg jobb nem is beszélni. A történelem egyaránt magyarázható a történelemkönyvek és az összeesküvés-elméletek alapján. Mindegy, hogy nyomtatott szöveget olvasunk-e, vagy egy gyertya fényével próbáljuk megtalálni a margóra citromlével írt sorokat – végül úgyis a történet egy saját változatát alkotjuk meg, azt fogjuk elbeszélni, amiben hiszünk, amit igaznak tartunk. Minden igazságunk a sajátunk lesz, a saját narratívánk. Csak egyféle elbeszélő létezik: a megbízhatatlan. Csak egyféle alkotás létezik: a megbízhatatlan. Isten is megbízhatatlan teremtőként, mire számíthatnánk akkor mástól?"
"A Kilenc… humor és sötétség sajátos egyvelege, letehetetlen regény, amelyben Nikolaidis kegyetlenül leszámol a Balkán összes posztkommunista mítoszával. Igen, miután elolvastad, utálni fogod az életet – de rendkívül élvezetes módon." (Slavoj Žižek)