A Marcel Carné által rendezett, 1938-ban bemutatott fekete-fehér francia filmdráma a francia filmművészet hol „költői realizmus”-nak, hol, „fekete költészet”-nek nevezett korabeli irányzatának legismertebb alkotása.
Egy ködös éjjel a gyarmati hadseregből megszökött katona, Jean (Jean Gabin) Le Havre kikötővárosba érkezik. El akarja hagyni Franciaországot, hogy külföldön új életet kezdjen. Egy városszéli magányos fogadóban húzza meg magát. Itt találkozik, Nellyvel (Michèle Morgan), a fiatal lánnyal, aki erőszakos és féltékeny természetű gyámja, az idős Zabel (Michel Simon) elől menekül. Hajnali sétájukon megjelenik két társával Lucien (Pierre Brasseur) és Nellyt korábbi szeretőjéről, a nemrég eltűnt Maurice-ról faggatja. A támadóan fellépő Lucient Jean leüti.
Később a három férfi Maurice eltűnéséről Zabelt is kérdőre vonja, közben elárulják neki, hogy Nellyt egy katonával látták sétálni. Amikor Jean véletlenül összeismerkedik Zabellel, az idős ember féltékenységét leplezve útlevelet és pénzt ígér neki, ha megöli Lucient. Jean dühösen otthagyja és visszamegy a fogadóba, ahol váratlan szerencse éri: a tulajdonostól megkapja az éjszaka öngyilkosságot elkövetett festő ruháját, pénzét, iratait.
Azt tervezi, hogy egy másnapi hajóval Venezuelába indul. A lánnyal töltött éjszaka után az újságból megtudja, hogy Maurice holttestét és az ő vízbe dobott katonaruháját is partra vetette a tenger. Azonnal menekülnie kell, a szerelmeseknek el kell válniuk; megbeszélik, hogy ha Jean külföldön biztonságban lesz, a lány majd utánamegy. Otthon Nellyt azzal fogadja a gyámja, hogy féltékenységében ő ölte meg Maurice-t. Erőszakkal éppen birtokba akarja venni neveltlányát, amikor váratlanul betoppan Jean, hogy még egyszer elbúcsúzzon Nellytől. Dulakodás támad, Jean megöli Zabelt, majd amikor elindulna a kikötő felé, a ház előtt lelövi őt a lesben álló Lucien.
Szereplők: Jean Gabin, Michéle Morgan, Michel Simon, Pierre Brasseur
91 perc