Márton Áron helytálló és tisztán látó főpap. Ezért jogosan állítjuk: körleveleiben is felfedezhetjük megfontolt és kiegyensúlyozott személyiségét. Bölcsességéről árulkodik, ahogyan reagálni kényszerül az egyházat provokáló állami törvényekre, rendeletekre. A többszörös impériumváltás idején a püspök elég sokszor került olyan helyzetbe, amikor az eseményeket nem tudta befolyásolni, erejéből csupán arra futotta, hogy körleveleivel lelket öntsön a papjaiba és híveibe. A Márton Áronról szóló, korábban megjelent könyvek egy részébe a szerzők (Szőke János, Szalay Jeromos, Domokos Pál Péter, Virt László) fölvettek néhány körlevelet, ünnepélyes szózatot - a saját szempontjaik szerint válogatva ki azokat. A hagyaték szerkesztési elveit követve e kötetben időrendi sorrendben közöljük az 1938 és 1947 között kiadott körleveleket - függetlenül attól, hogy azok szerepelnek-e vagy sem a püspökről írt monografikus munkákban. A Márton Áron hagyatéka sorozat korábbi köteteiben közreadott néhány körlevelet (amelyeket a kötet témája szerint válogattunk be, pl. Húsvét, Karácsony) most nem ismételjük meg, csupán a sorozatbeli lelőhelyüket adjuk meg. A Püspök beköszönő levelét (VI.-1939) csak most adjuk közre, mert eddig nem volt rá alkalmunk. A levél Márton Áron főpásztori 'programját' tartalmazza; egyaránt püspök kívánt lenni "szegénynek és gazdagnak, tanultaknak és a tanulás lehetőségeitől elzártaknak, előkelőknek és egyszerű embereknek, az élet kegyeltjeinek és az élet szerencsétlenjeinek, bűnösöknek és a kegyelem áldottjainak."