Márai Sándor írásainak túlnyomó többségét manapság már kézbe veheti az olvasó. Kisebb könyvtárnyi szakirodalom értekezik hatalmas életművéről. Jól tudjuk, akár tudhatnánk is, ki volt ő: olyan magyar író, esszéista, memoáríró és költő, aki, Mikes Kelemenhez hasonlóan, hosszú élete felét kényszerű emigrációban töltötte. Aki 1919-től Prága, Lipcse, Frankfurt, Berlin, Weimar, Párizs, 1928-tól Budapest, 1948-tól pedig Svájc, Olaszország és az Egyesült Államok lakója.
A legolvasottabb és legtermékenyebb XX. századi magyar szerzők egyike, aki a mindenkori hivatalos kultúrpolitikával folyamatosan szemben állt, aki tetteivel és írásaival következetes erkölcsi tartást is képviselt. Akinek kassai szülőházát lebonthatták, hamvait szétszórhatták a Csendes-óceánban, de újra kiadott művei révén, íróként végérvényesen hazatalált. Erről a különleges, tragikus, mégis felemelően szép életútról szól Tomaji Attila kivételes átéléssel készített, lebilincselően izgalmas, breviáriumként is forgatható biográfiája.