"- Miért nem lakhatunk együtt Apával? - kérdeztem.
- Mert nem. Anyával lakunk, de Apa is itt lesz mellettünk.
Nem hagytam annyiban. - De miért nem lakhatunk továbbra is egy lakásban, mint eddig? - nyaggattam Andrást.
- Mert már nem működött - közölte András. És ennél többet nem tudtam kiszedni belőle. Hogyhogy "nem működött"? Vajon mi "nem működött", és miért nem? András autómodellje nem nagyon működik azt látom, de a mi lakásunk, a mi életünk ugyan miért ne működne..."
Az 1930-as években Marika arról álmodozik, hogyha nagy lesz, tudós lesz, vagy felfedező. Bátyja, András, soha semmit nem árul el neki: Marika a titkait imádott rongybabájának. Maxinak suttogja el: sokszor jön zavarba édesanyjának "furcsasága" miatt: pajtásaival játszik a kertben, élete csupa mindennapi dolog körül forog, míg egy csúf napon édesapja falat nem épített lakásuk közepén, és külön költözik családjától. Marika életében ez az első nagy megrázkódtatás - de aztán jönnek a háborús évek, a rádöbbenés a kirekesztettségre és a mindennapi élet darabokra hullik.
Marikának, családjának, barátainak a véres valóságból fakadó kalandjait szinte a szemtanú hitelességével meséli el a könyv írója, "Marika" leánya, az "amerikai-magyar-kínai" Andrea Cheng.