Két nő Kárpátalján. Soha nem találkoztak, ám az Egyik Nő, mint kígyótól megbűvölt állat engedelmeskedik Szvitelszki, a színtelen szemű könyvgyűjtő akaratának, és a Másik Nő nyomába ered. Naplójából - penészes füzetekből, árnyékszékből előkerült lapokon elkoszlott sorokból, gomolya levében ázott papírlapok szétfolyt betűiből - teremti újra a Másik Nőt, aki keze nyomán, mint pillangó a bábból bújik elő és tovarebben, csak szerelmei emlékét hagyva maga után. És még valamit, egy kérdést: kinek az életét is éli most már az Egyik Nő, aki a titkokat kutatva újabb és újabb titkokra bukkan.
A történet ennyi, voltaképpen. De közben zajlik az élet, múltban és jelenben, Jónán és Csornoholován. Fogy a pálinka, gyerekek zuhannak le a tetőről, Odarka csábítgatja más asszonyok emberét, Mokrinka osztogatja nyálas csókjait, varrja és mossa az apácaruhákat, holtvágányon veszteglő hálókocsiban fogadja láthatatlan látogatóit Alla, ábrándozva teszi kézbesíthetetlenné nefelejcsmintás celluxszal a csomagokat a birsalmafenekű postáskisasszony...
És van egy Harmadik Nő is: Berniczky Éva, aki a maga különös módján látja és láttatja velünk mindezeket.