Az Ön kosara üres!
| Nagy szamárfül - adatlap | |
| Méretek: | SZ: 13cm M: 22cm |
| Kiadó: | Móra |
| ISBN: | 9789634868293 |
| Kiadás éve: | 2021 |
| Oldalszám: | 120 |
| Borító: | puhatáblás |
Romhányi József költő, író, a "rímhányó Romhányi" beceneve nem véletlen. Amellett, hogy több komolyzenei mű (operák és a Hunyadi című oratórium) szövegkönyvét írta, a Macskák c. musicalt fordította, rengeteg rajzfilmhez is ő írta a párbeszédeket. Mézga család, Ludas Matyi, Bubó doktort, Hófehér, Mekk Elek és talán még az eredetinél is jobb szöveggel megírt Frédi és Béni tette őt igazán ismertté.
“A Rímhányó sohasem látta saját verseskötetét. … A Romhányi-versek szájhagyomány útján terjedtek. Szerzőjüknek csupán az
volt a dolga, hogy időnként gyarapítsa, csiszolja és személyes fellépésekkel hitelesítse ezt a szájhagyományt.
A költők többnyire rossz versmondók. Romhányi József azonban a kivételek közé tartozott: utolérhetetlen tökéllyel mondott verset. Amit mondott, úgy hangzott, mintha akkor találta volna ki ...Fellépései alkalmával rendszerint tomboló siker jutalmazta a minden apró részletében megtervezett produkciót. Amikor Romhányi először kezdte az országot járni az akkor elképesztően népszerű esztrádműsorokkal, minden nyilvánosság előtt kimondott szót patikamérlegen kellett kimérni. Nemcsak azt írták elő, miről hallgassanak, hanem egyre gyarapodó listát kaptak arról, amiről feltétlenül beszélni kell – természetesen a párt szájíze szerint. Állatverseivel Romhányi József lényegében megkerülte ezt a feladatot.
Nem beszélt sem kulákról, sem fusiról, sem lógósról, sem az imperialistákról meg a békeharcról, amelyet addig kell folytatni, amíg kő kövön nem marad. Örök emberi igazságokról beszélt egy ősi tradíció szabályait követve, és nyelvi akrobatikával hitelesítette mondandóját. Így aztán a közönség egyszerre értékelte azt, amit hallott tőle, és azt, amit nem. Mint a költői nyelv artistája tartotta elképzelhetetlennek, hogy konferanszié szövegeit kinyomtatva árulják, őt magát kiiktatva ebből a folyamatból...
Aztán minden elrendeződött. Romhányi József összegyűjthette kiadásra érdemesnek tartott verseit, kötetet formálhatott belőlük, de már egy korrektúrát sem láthatott a megjelenés előtt álló kötetből. A Szamárfül szerzője halála után fél évvel jelent meg először. Aztán élte saját életét. Egykori – titkos – szerkesztője egyszer egy határátkelőben várakozott. Öten voltunk a kocsiban, öt különböző generációt képviseltünk. Unaloműzés céljából verseket mondtunk egymásnak.
Ekkor derült ki, hogy a Szamárfülből legalább egyet mindenki tudott kívülről. Költőjük ekkor már két évtizede nem volt az élők sorában. Az ilyesmit komolyabb műfajokban halhatatlanságnak szokták nevezni. A könnyű műfaj örökzöldekről beszél. A lényeg tulajdonképpen független az elnevezéstől. Vannak szellemi termékek, amelyek túlélik alkotójukat. Akkor is, ha nevükhöz kötjük ezeket, akkor is, ha nem. Mézga Aladár, Bubó doktor mondásai: az „egy forintért megmondom” vagy az „egy műtétnél az is számottevő eredmény, ha az orvos életben marad”, épp úgy mindennapos kommunikációnk részévé vált, mint a „minden szinten szinte minden” reklámszlogen. A Szamárfül nem utolsósorban egy ilyen szlogengyűjtemény. Ezért is elnyűhetetlenek az érdemei.”
(részletek az utószóból)
Egyik kedvenc versem a Szamárfülből:
Az Új Bárány riportere felkereste Ordast.
Interjút kér. Én leközlöm. Olvasd.
- Igaz volna ama vád,
hogy ön orvul elfogyasztott egy egész nyers nagymamát?
- Egy nagymamát? Egy grammot se!
Ez az egész csak Grimm-mese!
- Hogy Piroskát Ön falta fel, talán az is hamis vád?
Nem hagyott meg belôle mást, csak egy fél pár harisnyát!
- Hogy én ôt ruhástul? Mit ki nem eszeltek!
Én még az almát is hámozva eszem meg.
- Furcsa, hogy a kunyhóban, hol megevôdtek mindketten,
mégis piros farkasnyálnyom díszeleg a parketten.
- Az úgy történt, hogy ôk aznap meghívtak a viskóba.
Nagyon finom uzsonna volt, szamóca és piskóta,
s mivelhogy én evés közben állandóan vicsorgok,
a vérveres szamócalé a pofámból kicsorgott.
- Én úgy tudtam, önnél szabály,
hogy csak friss húsárut zabál.
- Kacsa! Füvet rágok lomhán legelészve,
zsengét, hogy a gyenge gyomrom megeméssze.
- És meddig lesz Önnél a juhhús is tiltva?
- Eddig! De errôl már nem írhatsz, te birka!
Fülszöveg: Romhányi József elképesztő humorral és nyelvi leleménnyel megírt állatversei úgy lettek népszerűek, hogy sokáig meg sem jelentek nyomtatott formában: évtizedeken keresztül szájhagyomány útján terjedtek, illetve a lelkes rajongók kézről-kézre adták egymásnak az írógéppel vagy kézírással lejegyzett változatokat. Az 1980-as évek elején a szerző szerencsére összegyűjtötte kiadásra érdemes verseit, és kötetet formált belőlük: így született meg a Szamárfül, amely rögtön hatalmas sikert aratott. Az egyszerre szórakoztató és elgondolkoztató költeményeket egyaránt nagy lelkesedéssel fogadták a felnőttek és a gyerekek. A legendás kiadványt a Móra Kiadó most bővített formában – Nagy szamárfül címen –, a szerző fiatalkori verseivel kiegészítve jelenteti meg. Az új illusztrációkat Ritter Ottó készítette.
( 5 / 5 )
