Országgyűlés

Országgyűlés

Madách Imre mint országgyűlési képviselő 1861 tavaszán úgy érkezett a fővárosba, hogy 1848 szellemében kell e nemzet sorsát alakítani: szabadságot, függetlenséget, törvényességet követelni. Ám Európa számára nem volt fontos a magyarság sorsa, Ferenc József augusztusban következmények nélkül feloszlatta a parlamentet. A Balassagyarmatra visszatérő író üres kézzel ugyan, de tiszta szívvel és emelt fővel állhatott választói elé; az utókorra pedig egy tiszteletre méltó és nagyszerű politikusi krédót hagyott e kötettel, amely hat, 1861-ben írott - és részint elmondott - felszólalását tartalmazza. Hitvallása a -szabadság-egyenlőség-testvériség - hármas jelszava. Szabadságon a nemzet függetlenségét érti, amelynek biztosítékai: a megyék autonómiájára támaszkodó felelős kormány és a sajtószabadság. Az egyenlőség a törvényességet, a vallások egyenrangúságát és a feudális előjogok megszüntetését jelenti. A testvériség a nemzetiségek egyenjogúságában nyilvánul meg, és azonosságukban az állampolgári kötelezettségek vállalásában és jogok gyakorlásában. Mindezeket az 1848-as törvények már rögzítették, az államélet elvi alapjai - vonja le következtetését - csak ezek lehetnek (Politikai hitvallomás). Képviselői föllépéséhez erőt választóinak bizalmából és a maga öntudatából merít, - amelyet a hatalomnak sem mosolya meg nem bűvöl, sem ráncolt szemöldökje nem rettent vissza- (A választás után). A heves fölirati-határozati vitában eltökélten határozat-párti, mert pontosan látja: Béccsel egyezkedni nem szabad, hiszen - a Bach- és Schmerling-rendszer (...) ugyanazon kutya, csak más nyakravalóval- (A felirat vagy határozat kérdésében). Ugyancsak ragaszkodik a magyar szupremácia gondolatából fakadó politikai nemzet koncepciójához, éppen a szabadságharc keserves tanulságain okulva (A nemzetiségek ügyében). Az országgyűlés föloszlatása ugyan leveri, de föl nem adja álmát, a szabadság-egyenlőség-testvériség eszméjét és a jobb jövő reményét, hiszen - A durva erőszak nem volt s nem lesz maradandó alapja soha a politikának, szuronyokra támaszkodni lehet, ülni nem - (A választókhoz az 1861. országgyűlés után). A Habsburg-ház kemény bírálatától sem riad vissza A helyzethez című írásában, mely egyben intő figyelmeztetés a nemzethez: őrizze hűséggel a megyei autonómia és a sajtószabadság gondolatát, mert csak ezek szabhatnak gátat az önkényuralom diktatúrájának. A kis kötetet - Szigethy Gábor bevezetőjével és bőséges magyarázó jegyzetapparátusával - a magyar történelem és politikai gondolkodásunk múltja iránt érdeklődő olvasóknak ajánljuk figyelmébe.

Írjon véleményt a termékről