Az apadó emlékezet felevenítését tűztem célul, amikor a korabeli sajtó híreiből a mai Kovászna megye helységeire vonatkozó fennmaradt írásos és képi dokumentumok összegyűjtésére vállalkoztam, a megőrzött világi és egyházi feljegyzésekből tallóztam, az avató ünnepélyeken, vagy az utána készült, most fiókok mélyéről előszedett, az idő vasfoga által olykor meggyötört, féltve őrzött fényképeket rendszereztem, az emlékművek avatásán résztvevő, még élő személyek emlékeit rögzítettem, s ezek közlését határoztam el. Sajnos, csak az írásos dokumentumokból származó bizonyítékok hitelességéért vállalhatok felelősséget, ezek viszont hiányosak, ugyanis a tanulmányozott sajtótermékek a megyében történt zászlóállításoknak csak egy részéről számoltak be. Így sok esetben csak még élő szemtanúk foszladozó s olykor egymásnak ellentmondó emlékezetére támaszkodhattam. Az is további kutatást igényel, hogy a felsorolt zászlóállító helységeken kívül máshol volt-e hasonló ünnepély, ugyanis ezekről a központi levéltárakban sem őriznek kimutatást.
József Álmos sepsiszentgyörgyi helytörténész korábbi, 2006-ban megjelent kötetének második, bővített kiadását tartja kezében az olvasó. A szerző fáradtságot nem ismerve, faluról falura, városról városra járva rendkívül sok izgalmas adatot, fényképet gyűjtött össze az 1940–44 közötti időszakról. Már 2006-ban tudta, hogy akkori könyve (amelyhez egyébként 2003-ban kezdte el gyűjteni az adatokat) bővíthető. Más, korábban már felsorolt települések esetében új adatokat és fényképeket talált, de egyrészt azzal szembesült, hogy az emberek még mindig félnek: megtörtént, hogy nem mutatták meg dokumentumaikat, másrészt, akik megélték az országzászló-állítást, s még emlékeznek a történtekre, kilencven évnél idősebbek, fogynak a szemtanúk.
Az országzászló-mozgalom Urmánczy Nándor maroshévízi származású országgyűlési képviselő nevéhez köthető, s annak eredményeként 1939-ig a csonka Magyarország 350 helységében építettek saját világháborús emlékművet, amely mellé egy időben vagy később országzászlót helyeztek el. Háromszék számos településén is hasonlóképpen cselekedtek. Az akkori emlékműveket a kommunista diktatúra idején megsemmisítették, vagy megfosztva jelentésüktől, szimbólumaiktól, csak világháborús emlékművekként tartották számon, de 1989 után több háromszéki emlékművet felújítottak, visszaadva eredeti formájukat, illetve új emléktáblákkal látták el azokat.