Polgárháború

Egy érettségiző megírta a XXI. századi magyar polgárháború történetét. Azt a háborút, amely elválaszt egymástól barátokat, és egymás ellen fordít családtagokat. Ebben a regényben már dörögnek a fegyverek. A kereszteződésekben ellenőrző pontok állnak, a játszótereken hullatárolók. A háztetőkön orvlövészek lapulnak. Egy szemtelen és tekintélyt nem tisztelő kamasz véleménye politikáról, szülőkről, szexről, szerelemről...

A Polgárháború igazi szerelmes és kalandos ifjúsági regény. Az izgalmas akciójelenetek és a gimnazista nézőpont hiteles megszólaltatása mellett nagyszerű érzékkel tárja fel és rajzolja túl a magyarokat elválasztó titkos határvonalakat, régi és új fájdalmakat, kisebbségi érzéseket, illetve azt is, ami mindezek ellenére összeköti őket.

Bart Dániel véleménye a könyvről:  Andrássi György regénye, a Polgárháború tulajdonképpen Magyarország egyik legfontosabb kérdését tárgyalja, és noha kellemesen mentes minden magas irodalmi ambíciótól, mégis jelentős alkotás, amennyiben hitelesen tudja bemutatni Magyarország két felének ádáz civakodását. Ehhez persze kell egy jó adag őszinte semlegesség - az írót saját bevallása szerint valóban nem érdekli a politika, csak az emberek, az, hogy mit csinálnak és miért.

Az új Gárdonyi Géza?

Kell aztán egy kis futurológiai érzék, hogy elképzelje, hová képes a nagy magyar gyűlölködés eszkalálódni, ha az emberek tényleg annyira hülyék, mint amilyennek kinéznek. És kell végül a mindenféle egyénieskedéstől és művészkedéstől mentes, mégis hiteles írói hang. És talán az a legjobb az egészben, hogy végre íródott egy olvasmányos, mondhatni ifjúsági regény ebben a témában, amire más történelmi témák esetleg évszázadokig várnak. A török hódoltság világát mindenekelőtt Gárdonyitól ismerjük, de az 56-os forradalomról tudtommal a mai napig nem íródott efféle könnyen emészthető, személyes hangvételű, fordulatos kalandregény.

Egyszóval a képzeletbeli polgárháborút szépen megismerjük a könyvből. Amellett, hogy bő merítést kapunk a két oldalra vonatkozó jól ismert negatív sztereotípiákból - zsírosképű, reggelente imádkozó fideszesek, kabriókban furikázó szocialista hadurak és tesze-tosza értelmiségiek (a liberális lőgyakorlaton a Hegedűs Gyula utcában!), - azt is megtudjuk, hogyan festene ma egy városi gerillaháború, melynek harcosai akciófilmekből és komputerjátékokból tanulták az öldöklést. És különben is: hová vezet az, hogy minden gerillának van mobiltelefonja? "Az első napokban egy csomóan sebesültek meg azért, mert valaki éppen harc közben hívta őket, hogy nincs-e valami bajuk. Azóta minden telefon szigorúan el van némítva."

Haversrác

De, ha csak ez a kis pikáns sci-fi gyakorlat volna minden, amit a könyv tud, valószínűleg nem ajánlanám nyugodt szívvel bárkinek. Ám a mindenféle előzetes írói szárnypróbálgatás nélkül, teljes fegyverzetben előpattant Andrássi György láthatólag könnyed kézzel rajzolja meg egy tizennyolc éves budapesti srác világát, merész álmaival, a tapasztalatlanságnak tulajdonítható higgadtságával és idegesítő, tudálékos apjával egyetemben.

Aztán a főhős azt kapja, ami egy tizennyolc éves srácnak jár: felnövés, szerelem, kaland, megdicsőülés és gazdagság. Ne várjunk mély erkölcsi tanulságot. Talán csak egyvalamit: merjünk nagyot álmodni!

(forrás: index.hu)

Írjon véleményt a termékről