A világhírű olasz költő e kötettel először jelentkezik prózaíróként magyarul. Meglepetést mégis inkább azzal kelthet, hogy szinte feledteti a műfajváltást, és elbeszélőként is nyomban ismerősként hat: a verseiből jól ismert bensőséges, meghitt, már-már gyermekien tiszta hangon mesél az őt körülvevő világról. Szeretetteljes iróniával ábrázolja a sorstárs trieszti zsidó kisemberek életét, mély humánummal ragadja meg a tágabb világ különös emberi pillanatait, humoros portrékkal mutatja be egy-egy híres írótársát: Italo Svevót, Gabriele d'Annunziót... Történeteit úgy olvashatjuk, mintha egy élő mesemondót hallgatnánk, aki baráti társaságára örökíti emlékezetes élményeit.