"Megfigyelni a fű hajlását, a vízcsepp legördülését, a haldoklók fuldoklását, a boldogok mosolyát; növényeket, állatokat és embereket; szándékokba látóan, mindent megértően figyelni.
Megfigyelni magadat is akkor, amikor legspontánabbul működik benned az ösztön: hogyan történik mindez.
Semminek sem odaadni testestül-lelkestül magadat, mégis mindent testestül-lelkestül megélni, kitapasztalni – ez az íróember aszkéta-létének önellentmondó parancsa – enélkül lehetetlen művekké kombinálni a szavakat."
Székely János