Képességünk arra, hogy gondolatainkat, érzéseinket, mintegy önmagunkat kétségbe vonjuk, európai szellemi örökségünk lényegéhez tartozik. E képességünk védhet meg bennünket a meg-megújuló külső és belső barbárság nyomásától is, és tudósíthatja, hogy végső megoldások ugyan nincsenek, de ok se a kétségbeesésre. "Az európai kultúra bizonytalan önmagában, s ebben a felfogásában őrizheti meg szellemi bizonyosságát és azt a jogát, hogy egyetemesnek nevezze magát" - érvelt Leszek Kolakowski.
Önmagunk kétségbevonásának képessége? Nos, ehhez az elvhez tartotta magát a kötet szerzője. Az 1995 és 2010 között keletkezett írások a saját gondolatainkkal és ítéleteinkkel szemben is illő, sőt szükséges kételkedésre ösztönöznek. A kötetben a szerző különböző témáknál és problémáknál időzve ír történelemről és koráról barátaihoz írt levelek, visszaemlékezések, naplórészletek, politikai és politikaelméleti fejtegetések formájában.