Szenczi Molnár Albert a magyar protestantizmus emblémája. Zsoltárköltészetével (hiszen máig énekeljük verseit) a legnépszerűbb magyar író: zsoltárait 1607 óta szinten minden nemzedéknek újból kiadják templomi énekeskönyvként. Nyelvtörvények korában ezért is erős tudati támaszték életműve a bárhol élő magyarságnak.
Ő, aki évei nagy részét Nyugat-Európában töltötte és kiváló tapasztalatai voltak Heidelbergtől Rómáig, ismeretségei Keplertől Opitzig, egyszersmind az européer megtestesülése: olyan európai magyar, akinek tudományos munkássága is tele van ösztönző viszonyításokkal, érvelő, beszédes személyességgel. A Szenczi Molnár redivivus tudósi főművét, a Dictionariumot is szinte az irodalmi műnek kijáró figyelemben részesíti a „szótárversek”, az ún. versciklusok kiemelésével.
A képromboló kálvinizmushoz képest új arc tekint ránk, újszerű ízlés mutatkozik meg Szenczi Molnár más vallások és kultúrák iránti kíváncsiságában, különösen a képzőművészet iránti érzékenységében. Maga is alkalmi rajzoló: nosztalgiával veti oda egyik olvasmánya margójára a római Pantheon és a Szent Péter-bazilika egymáson áttűnő-összefonódó körvonalait.