'Szimat és ízlés'

A Nyugat magyar irodalomtörténeti hagyományképe 1908-1914

A XX. század nyolcvanas éveinek végén, kilencvenes éveinek elején induló szépirodalmi folyóiratok közül nem egy gondolta valamilyen szempontból folytathatónak, követendőnek a legnagyobbnak, de legalábbis a legnagyobb hatásúnak tartott Nyugatot. E folyóirat önmeghatározásában nagyon komoly szerepet játszottak a korábbi magyar irodalom alkotásai és főként alkotói. Nemcsak az önigazolás kényszereként, sokkal inkább az cinmegértés egyik módjaként értelmezhető a folyóirat irodalomtörténeti érdeklődése. Nyomon követhető az a szándék, hogy a folyóirat lássa és láttassa szerepét a történetben, kortárs kánonjának kialakításához segítségül hívja az irodalomtörténetet is.

A Nyugat első korszakának magyar irodalomtörténeti hagyományképe és a különböző irodalomszemléletek közti hasonlóságokat vagy eltéréseket monográfiánk szerzője úgy találta a legszemléletesebben feltárhatónak, ha a folyóirat értelmező, értekező szövegei alapján összeállít egy olyan fiktív magyar irodalomtörténetet, amely önálló műként eleddig nem létezett.

Írjon véleményt a termékről