A hetvenes évek elejéről, a Táncház-mozgalom kezdeteiről, a napi vitákról, küzdelmekről, sikerekről, Siklós László írói eszközökkel felöltöztetett helyszíni közvetítésének - e nagy sikerű könyvnek - az újbóli közreadása azért is időszerű, mert érdemes egy kicsit felidézni az előzményeket, még a ma már kissé furcsán ható ellenvéleményeket is.
Beleolvasva kiderül, hogy csak a díszletek és a szereplők mások, a harc lényege mit sem változott: tudatlanság és műveltség, passzivitás és kreativitás vívja csatáit egy üzletileg tömegtermelésre berendezkedő furcsa világban. Különösen időszerű a téma, hiszen az UNESCO a szellemi kulturális örökség listájára felvette a magyar táncház módszert is.