A kétnyelvűség, vagy idegen szóval diglosszia, a szociolingvisztika kedvelt témája. A különböző anyanyelvű szülőktől származó vagy nyelvjárási közegben felnőtt emberek, illetve a nemzetiségi területeken élők nyelvhasználata számos tanulságot rejteget a nyelv működésének, valamint a nyelv és a társadalom kölcsönhatásának folyamatairól. A tematikus sorozat harmadik kötete ez utóbbival, mégpedig a szlovákiai magyarok kétnyelvűségével foglalkozik elsősorban. A forráselemző és élőnyelvi kutatásokon alapuló vizsgálatokból született tanulmányok a kötet első felében kaptak helyet. A két világháború közti magyar sajtó kódváltásától a főnévi alaptagú szlovák szerkezetek magyar megfelelőin át egy magyarszlovák kétnyelvű beszélő írásbeli nyelvhasználatáig terjed az első rész tematikai skálája, de a legszélesebb érdeklődésre mégis talán a bevezető írás számíthat, mely a magyarszlovák kétnyelvűség kutatástörténetét, célkitűzéseit és eddigi eredményeit összegzi. A kolozsvári nyelvész, Péntek János előszavával útjára bocsátott kiadvány szerzői életrajzokkal, név- és tárgymutatóval, valamint a nyelvi adatok mutatójával egészül ki.