2016 májusában, 102 évesen halt meg a világ legidősebb olimpiai bajnoka, az 1936-ban győztes magyar vízilabda csapat tagja, Tarics Sándor. 100 évesen még autót vezetett, 99 évesen még megnézte a magyar vízilabda csapat mérkőzését a londoni olimpián. Szabadalmát, a rugós alapra épített felhőkarcolókat szerte a világban használták, sikerrel.
Tisztelt Olvasó!
Csodálatos pályafutás, nagyszerű életút. Dióhéjban így foglalható össze az a száz esztendő, amit Tarics Sándorról, a világ legidősebb olimpiai bajnokáról elmondhatunk. Egy teljes évszázadot megélni, arról könyvet írni vagy beszélni rendkívül nehéz feladat. Különösen akkor, ha valaki nemcsak a sportban, hanem a szakmájában és a magánéletében is maradandót alkotott. Tarics Sándor az élet szinte minden területén sikereket aratott, bajnok lett, majd az Egyesült Államokban mérnökként is öregbítette hazánk hírnevét. Méltán érdemelte ki a magyar nemzet szeretetét, megbecsülését. A vízilabda komoly hagyományokkal rendelkezik hazánkban, ezt tükrözik eredményeink, a sportág iránti érdeklődés, az erős utánpótlásbázis. A kormány minden eszközzel támogatja a sportot, az egészséges magyar társadalom, a sportoló nemzet, a fiatalok sport általi nevelése és integrációja kitüntetett terület. Márpedig a célok megvalósításához olyan példaképekre, olyan magyar emberekre van szükségünk, akikre méltán lehetnek büszkék a felnövekvő nemzedékek tagjai. Tarics Sándor a világ legidősebb olimpiai bajnoka, főiskolai világbajnok vízilabdázó kiemelkedő sporteredményei, mérnöki munkássága követendő mintaként szolgálhat a felnövekvő magyar generációk számára. Sportpályafutása mellett kiváló egyetemi tanulmányaival, majd mérnökként elért óriási sikereivel bebizonyította, hogy a sport és a tanulás kéz a kézben járnak egymással. Márpedig a hazai sport nem lehet stratégiai ágazat az olimpikonok, az edzők, a sporttal foglalkozó szakemberek, illetve a tehetséges, tanult, intelligens fiatalok nélkül. A magyar sportvezetés nevében köszönetemet fejezem ki a vízilabda sportág legendájának azért is, hogy a földrengésbiztos épületek tervezésével mérnökként - világhírnevet szerezve - öregbítette hazánk, nemzetünk jó hírét. Gratulálok e kiadvány szerzőinek ahhoz, hogy a könyv elkészítésével méltó módon foglalják össze e nagyszerű pályafutás legfontosabb epizódjait. Szívből kívánom az olvasóknak, hogy e képekkel gazdagon illusztrált könyv lapozgatása kellemes és hasznos időtöltést jelentsen.
dr. Simicskó István
- az Emberi Erőforrások Minisztériuma sportért és ifjúságért felelős államtitkára
Tarics Sándor 2013. szeptember 23-án a 100. születésnapját ünnepelte. Életútja igazi hollywoodi sztori. A szegény óbudai kissrác története, aki először vízilabdázóként jutott el a csúcsig - a horogkeresztes zászlók árnyékában megrendezett 1936-os berlini olimpián az aranyérmes együttes tagja volt. Később új hazájában, az Egyesült Államokban a földrengésbiztos építési technológia kidolgozása-repítette az elit tagjai közé. A sors persze Tarics Sándort is meg-megráncigálta - hogy mi mindenen ment keresztül száz év alatt, kiderül e könyvből, mely tisztelgés a földkerekség legidősebb élő olimpiai bajnoka előtt.