"1991. szeptember 18-án, szombaton elvitték az uramat. Délután fél négykor állt meg a ház előtt az autó, amit Mladjo Zunic vezetett.
Bevitték a szerb katonai parancsnokságra és félholtra verték. Tőle is fegyvert követeltek és neveket, akikkel kapcsolatba kellett volna lennie. Persze, hogy nem volt ilyen.
A verést követően haza hozták, megmutatták nekünk. Tiszta vér volt, de le sem lehetett igazán mosni, mert az orra és fejbőre is szinte leszakadt. Pár szót válthattunk csupán. Annyit mondott, hogy Stevan Lepold verte. Ő is egy helyi fegyveres volt, aki egy szerbiai hajózási vállalatnál dolgozott. Sok embert vert meg és vitetett el ezen a vidéken.
Akkor elvitték Pélmonostorra. Hétfőn, szeptember 20-án voltunk nála. Beszélhettem vele. Akkor még nem verték, csak az egyik őr, egy hercegszőllősi személy azzal fenyegette, hogy kiszaggatja a körmeit. Két napra rá, szerdán is voltam nála, akkora már ismét megverték, majd pénteken is megjelentem a börtönben, de már nem találtam ott. Azt mondták, hogy Borovo Selora vitték őket, fogolycserére.
A kicseréltek között nem volt. Egy másik batinai, Matija Djurian hazajött. Az én férjem nem. Azt mondta, hogy nem is látta a foglyok között.
Az elmúlt évek kereséssel teltek el. Minden fórumnál, szervezetnél jártam. Eredménytelenül." (Részlet a könyvből)
TARTALOM
Vérbe vesző nyomokon
Az 1944. évi magyarirtás a Drávaszögben (Dél-Baranya) 7
Vörösmart 9
Hercegszöllős 13
Csúza 18
Sepse 22
A szabadság megtiprása Magyarok a Fehér Könyvhöz vezető úton 23
Megásatták velem a síromat 39
A leányvár alatt még mindig félnek 60
A gyilkosok szomszédaink között vannak 79
Az élet közepette is körülvesz a halál 92
"Arcukon fáradt melegség és bizalom párállik" 102
Hely- és névmutató 111
Felhasznált irodalom és adatforrás 121