Sem a tankönyvek szerzőjét, Száray Miklóst, sem pedig a munkafüzeteknél szerzőtársként közreműködő Kaposi Józsefet nem kell bemutatni a történelmet tanító kollégáknak: komoly tanári és tankönyvírói tapasztalatuk garancia a tankönyvcsalád sikerességére.
A sorozat a négyosztályos gimnáziumok és a szakközépiskolák kerettanterveihez készült.
A régebbi Forrásközpontú történelem sorozat tankönyveinek szerkezetét feladva, hagyományosabb tankönyvi szerkezethez tért vissza a szerző: ebben a források és a szerzői szöveg egymás mellett helyezkedik el. A szerzői szöveg oldottabb, magyarázóbb jellegű, így könnyebben tanulható. A további ismeretszerzést, differenciálást „apró betűs” kiegészítő részek segítik.
A leckékben szereplő források nem illusztrációk és színesítő anyagok, hanem az ismeretszerzés, a tanulói munkáltatás, a képességfejlesztés nyersanyagai.
A tankönyvek leckéinek terjedelme közel azonos, tipográfiai megoldásaik következetesek, az információszerzésnél nagy szerep jut a képeknek, ábráknak, térképeknek.
A szerző jelentős mértékben épít a tanulói aktivitásra egy-egy téma feldolgozásánál. A forrásanyag, valamint a képek, ábrák, térképek „olvasását”, értelmezését kérdések, feladatok segítik.
A köztörténeti témák mellett az életmódtörténet, a demográfiai tényezők, a természet és társadalom kapcsolata, a technikai fejlődés és a gazdaság is megfelelő arányban kapott teret a tankönyvekben.
A tankönyv a történettudomány szakmai vitákban letisztult eredményeit adja át a tanulóknak, de érint néhány, a történettudományban vitatott kérdést is.
A munkafüzetek a tankönyv szerkezetét követik. Segítségükkel megvalósítható a tankönyvi témák alaposabb, változatosabb és tevékenységközpontú feldolgozása, a megszerzett ismeretek új helyzetben történő alkalmazásának és a forráselemzés módszereinek gyakorlása.
A munkafüzetek használata egyszerűsíti, gyorsítja a tanulást, segíti az ismeretek rögzítését, rendszerezését.
A sorozatot ajánljuk mindazoknak, akik a következőket várják el napjaink történelemkönyveitől:
szaktudományi megalapozottságot, korszerűséget;
az élményszerűség megteremtését a megfelelő forrás- és ábraanyag szerepeltetésével,
változatos, bőséges feladatanyag szerepeltetését, amely alkalmas az ismeretanyag elsajátíttatására, valamint képességfejlesztésre;
kipróbált, bejáratott tanulástechnikai módszerek alkalmazását;
a tanórai differenciálás lehetőségét a taneszközök segítségével.