Veress Pál festőművész: a név mellett a foglalkozást, illetve hivatást jelző titulus áll, de az egész emberről lévén szó, nyomban hozzá kell tenni, hogy Veress Pálnak - főiskola utáni első éveitől eltekintve - második foglalkozása is volt. Huszonnyolc éves korától, több nyugati nyelv birtokában, szakfordítóként, világgazdasági szakértőként, szakíróként, közgazdász fiatalok útra bocsátó mestereként foglalta el magát ideje egy részében.
Ideje másik részét, hosszú ideig vagy talán mindvégig, a sajtó növekvő érdeklődésétől kísérve, a privát szférával összefüggő, ahhoz kapcsolódó művészi munkálkodása kötötte le. Egyszóval: a maga örömére-gyönyörűségére festett. Mindez azt is jelenti, hogy a pályakezdést kísérő zökkenőktől eltekintve sikerült megőriznie nem könnyen szerzett szellemi függetlenségét, s az ún. fordulat éve (1948) után kivonnia magát, illetve művészetét a demoralizáló ideológiai befolyás alól.Kisgyerek korától festőnek készült. Igencsak korai elhatározása tanújeleként - négyéves lehetett akkortájt - a szobájuk falait elefántok tucatjaival pingálta tele.
Évekkel később osztrák-cseh származású édesanyja ausztriai családjánál csataképek festésével erősítette önbizalmát. Gimnáziumi éveiben "különrajz"-ra jár, felsős diákként önképzőköri irodalmi előadások lelkes szervezője és szerzője; Bécsben a nyári vakációban anyai nagyszülei könyvtárát bújja, felfedezi magának Hofmannsthal költészetét, vitába száll (diákkori naplófüzetében) Lessinggel ("eszébe sem jut, hogy egy műalkotásnál a vonalak harmóniájáról, a kontraposztról szóljon"), művészetelméleti kérdéseket ("a feltörekvő magyar kultúra", "a népművészet helye" stb.) fejteget fiatalos hevülettel.